Tudom, rég írtam, és nem is ezt ígértem, még is ezt kell most leírnom.
Különböző közösségi oldalakon "járok", nézem, megtapasztalom az ott történteket. Áldás, béke, harc, panasz, hiszti....na jó, nagyon sok "szeretet" is van, legalább is "szóban", idézetekben, bölcseletek formájában. Ám szeretet csak addig van ameddig mindenki lájkol, egyetért a közzétettekkel. Ha ellenvélemény érkezik, kezdődik a harc és rögtön elfelejtjük a bölcsességeket "megélni". Pedig igazán az lenne a fontos, mert az a TUDÁS....addig mindössze információ.
Értem, hogy ezt nem könnyű megélni, hiszen nem ezt tanultuk, tanították velünk, de akkor mit sem ér az infó!!!!!!
Tudom mit beszélek, sok mindenen keresztül mentem...eleinte egyedül, majd segítséggel és ismét egyedül. Jó az egyedüli útkeresés és annak bejárása. Viszont a tapasztalat az, hogy vannak pillanatok amikor "egyedül nem megy", tehát kell egy kis "segítség". Nem egyszerű beismerni az őrült nagy EGO-nak, hogy igen is segítségre szorul. De itt álljunk meg kicsit!
Miért is?
Ha elromlik a számítógép...... újra telepíttetjük valakivel, aki ért hozzá, ha "köhög" az autónk, gyorsan visszük a szervizbe, hisz ott tudják orvosolni a hibát..... ha köhögünk, irány az doktor, mert tőle várjuk az orvoslást...ő majd tovább küld a patikushoz, aki kiadja a csodaszert. Oké!!!
Ezzel tulajdonképpen le is vettük a vállunkról a felelősséget saját életünkért.
De.......én elvittem....de kifizettem....de akkor miért nem?????
És jön a sok-sok DE!!!
Sokan leírták már a "saját felelősséget", törvény is szabályozza, így erről nem akarok írni. Akit érdekel, az úgy is utána jár.....akit meg nem, azt nem lehetne "meggyőzni" egy hat hónapos bentlakásos kurzuson sem. Nem is érzem már jó ideje a késztetést, hogy bárkit is meggyőzzek bármiről. Nem akarok már a megmentő szerepében tetszelegni saját magam előtt sem. Senki nem lehet MEGMENTŐ más számára!!!
Egyet azonban TUDOK: El kell indulni, fel kell ébredni!!!
Nem várhatod a jóstól, asztrológustól, "halott-és tisztán látótól" a tutit......mi több, ha a hallottakat követed, már is korlátoztad Önmagadat. Azt a magot öntözöd, amit más vetett el Benned. Az is egy út, de .........biztos, hogy a Tied?
Nekem kellet a Mester, vagy inkább a "Tanító" ahhoz, hogy saját utamat megtaláljam. Ma már ismét egyedül járom a saját ösvényemet.
Nem volt könnyű (ma sem az), de megérte, mert ez már az Enyém.
Ha Neked, kedves olvasó szükséged van segítségre, "gyere, kövess HOZZÁD!
