Mi fáj?

 


Mi fáj? Gyere, mesélj! Mondj el mindent, Tőled ne félj!
Gyógyító beszélgetések Én-eddel.
Hívj, és összehozom a találkozásotokat!

"Mozgalom"...

• 
  

  
  
• 
  

  
  

  
  

  Kedves Útkeresők és Útonjárók!
  Ekindítottunk egy "mozgalmat".
  Mozgolódjatok és küldjétek tovább!
  
  "Valami ami bennünk van hatással van a körülöttünk lévő Világra.."
  
  KÉRLEK naponta 10 percet szánj önmagad és a világ jobbítására!
  Reggel 7-kor és este 8-kor imádkozz vagy mantrázz
  Mag-adért ,szeretteidért , országunkért !
  (ébredés után, vagy alvás előtt is tökéletes-biztosan találkoztok néhányan!)
  Naponta néhány perc elég!
  Tudod,ha ketten kéritek..!
  És ha százan? És ha............ ?
  
  Fordíts el figyelmedet a rossz hírekről,félelmekről,aggodalmakról!
  ADJ ERŐT napi szinten annak, amit életedben megvalósítani akarsz,
  amire vágysz!
  
  Fontos, hogy mit érzel!!! Az a legfontosabb!!!
  
  Ha bizakodó vagy,van kitartásod ,hited ,és szívedben szeretet él,
  nincs lehetetlen,megérkeznek a csodák életedbe!
  
  Váljon szokásoddá mint a fogmosás,tisztálkodás!
  (mentális zuhanyozásként is felfoghatod)
  
  Saját szavaiddal is imádkozhatsz,de a következő is csodálatos:
  
  "Isteni Teremtő Atya,Anya és Fiú egysége!
  Ha a családom,a rokonaim vagy az Őseim
  megsértettek volna téged,a családodat,a rokonaidat
  vagy az Őseidet-gondolatban,szóban,tettben vagy cselekedetben-
  teremtésünk kezdetétől mostanáig
  Kérjük a bocsánatodat!
  Add hogy most megtisztítsuk,kitisztítsuk,
  eleresszük és elvágjuk az összes negatív
  emléket és blokkot,energiát és rezgést
  és hogy ezek a nem kívánatos energiák
  Tiszta Fénnyé Alakuljanak Át !"
  
  Írjátok meg tapasztalataitokat és ha van kérésetek,kérdésetek!
  Szeretettel:
  Antal Terézia és Bádonyi András

AZ ÉN KÖNYVEM 
(ami a Tiéd is lehet/ne)

Előszó
Ez a könyv nekem, tehát neked (is) íródik. Tudom, hogy bajban vagy, érzem, érezlek. Talán ez a könyv segít úrrá lenni a nehézségeiden, könnyebbé tenni a körülmények – mondom a magad- által tönkretett életed. Nem vigaszt akarok nyújtani, arra ott vannak a hasonló cipőben vergődő barátaid. Az igazságot akarom megismertetni veled, magaddal, magadból. Csak az igazság tarthat életben. Közös szomorkodásod, hasonszőrű barátaiddal nem visz előre. Ott tart, jelen nyomorúságodban. Panaszkodhatsz jelen helyzetedért, tromfolhattok egymásra, egyre mélyebbre húzva magatokat, egymást. Bűnként, büntetésként élni az életet lehet, de mi értelme? Irigyelni a kiváltságosnak tartottakat? Valóban ezzel szeretnéd eltölteni az életedet? Szeresd az életedet! Nem kéjelegve, bölcsen! Tanuld meg bölcs derűvel élni! Nem ebből a könyvből, nem tőlem, csak magadtól teheted ezt meg. Magam is magamtól tanultam meg a tiédhez kísértetiesen hasonló nyomorom által. Mindössze üzenek neked, a többit rád bízom, mit kezdesz vele. Segíthet ébredésedben, tisztánlátásodban. Talán, mire a végére érek, megérted saját léted jelentőségét. Ismerd fel –akár általam- saját jelentőségedet! Tudd, hogy kivételes vagy. Nem akarlak sem erről, sem másról meg, - legkevésbé - legyőzni. Mindössze szeretném megmutatni saját utamat idáig. Sem rá, sem lebeszélni nem akarlak arra, hogy kövess. Nem is tudnálak. A könyv vége felé megérted, miért nem lehetséges sem ez, sem az. Attól se fél, hogy megtéríteni, megváltoztatni vágylak. Úgy sem sikerülne. Magamról tudom. Engem sem sikerült – másnak. Igaz, hogy útmutatásokkal, de magamnak kellett megtalálnom magam. Te sem tehetsz mást. Leírom neked/nekem életről vallott gondolataimat. Bízom benne(d), hogy olvasásom alatt eljutsz a felismerésre: vállalhatod – mi több, vállalnod kell – magad, önmagad és mások előtt egyaránt. Bármikor becsukhatsz, ha csend(ed)re vágysz. És újra olvashatod, ha kell néhány gondolat, önmagad megértéséhez vezető utad segítésében.

A "helyes" ima...

 

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.
Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.
Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye.
Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

ismeretlen

Kapcsolat

‎

"A kapcsolat egy dolog: ragaszkodunk hozzá. A kapcsolódás viszont: áramlás, mozgás, folyamat. Találkozol valakivel, szeretettel fordulsz felé, mert annyi megosztható szeretet van benned - és minél többet adsz, annál több jut neked. Ha egyszer megértetted a szeretet e különös számtanát: minél többet adsz, annál több lesz neked... Ez teljesen ellentmond azoknak a gazdasági törvényeknek, amelyek a külvilágban működnek. Amint ezt egyszer megértetted, attól a pillanattól fogva, ha több szeretetre és örömre vágysz, egyszerűen adni fogsz. És mindenkire, aki engedi, hogy megoszd vele az örömödet, hálával tekintesz. De ez nem kötelék; ez áramlás, olyan, mint egy folyó.

A folyó elhalad egy fa mellett, ráköszön, táplálja a fát, megöntözi... azután továbbmegy, eltáncol. Nem ragaszkodik a fához. És a fa sem mondja: "Hová mész Házasok vagyunk! Addig nem mehetsz el, amíg nincs meg a válás - vagy legalább egy különélési végzés! Hová mész? És ha tudtad, hogy el fogsz hagyni, miért táncoltál olyan csodálatosan körülöttem? És egyáltalán miért tápláltál a vizeddel? "
Nem, a fa mélységes hálával szórja virágait a folyóra, a folyó pedig továbbhalad. Föltámad a szél, táncol egyet a fa körül, majd eliramlik. És a fa nekiadja az illatát.

Ez a kapcsolódás. Ha az emberiség egyszer felnőtté, éretté válik, ilyen lesz a szeretet: az emberek találkoznak, adnak és továbbmennek, minden birtoklási vágy, minden uralkodó követelés nélkül.
Máskülönben a szeretet csak hatalmi harc..."

-Osho-

A megvilágosodott ember

"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

Osho

Szeretet

 
A szeretet nem több, de nem is kevesebb, mint a teljes figyelem! Leginkább szerelmesek között figyelhető meg ez az állapot. Sajnos csak addig, ameddig szerelmük lángol. Minden percüket egymással szeretnék eltölteni. Soha nem akarják egymást elengedni. Igen ám, de az érzés – az a mindent elsöprő, nem tudni honnan érkező, és hová tartó – lassan, de egész biztosan múlni kezd. Talán az addig fenntartott figyelem sem a másikról, hanem sokkal inkább magamról szólt. Most persze sokan ellenkezni kezdenek, hogy ez nem így van! Valóban nem? Ha átgondolod, hogyan is történt, mit miért tettél, talán beismered. Nem nekem, magadnak. Ezért ne legyen bűntudatod egy röpke pillanatra sem. Megtaláltad vágyaid tárgyát, szerelmes lettél és mindent meg akartál tenni érte, de leginkább magadért. Azért, hogy neked jó legyen. Ez azonban „csak” szerelem, de távolról sem szeretet. Nem az, mert múlandó, mint ahogy gondolom, te is megtapasztaltad már. És ha múlik, akkor fáj is. Az egyik, vagy mindkét félnek, nem tudni. Azt sem, hogy mindkettőnek egyformán fáj-e. Vélhetőleg nem. Kissé elkalandoztam. Persze nem messzire, és csak egyfajta szemléltetés céljából. Tehát, a figyelem. Megérteni, elfogadni, figyelni a másikat, másikra, az maga a szeretet. Meglátni, megérezni, szavak nélkül érteni a másikat persze nem könnyű. Ezt a mondatot akár törölhetném is, de nem teszem. Igen is könnyű, ha valóban Szeretem. Amennyiben figyelmem az övé, tudni fogom mikor mi a jó neki. Most csendre vágyik, most szeretne megosztani velem valamit, vagy nézni a kedvenc sorozatát. Türelemmel, a lényeget meglátva szeress! Ne harcolj vele, ha mást akar, mint te! A szeretet nem harc, nem dráma. Nem kellenek hozzá fegyverek. Sem verbálisak, sem valósak. Amennyiben előkerülnek, sebet ejtenek a szereteten. Begyógyulnak ugyan, de a hegek minden hasonló szituációban egyre erősebben sajognak. Aki szeret, erős is lesz, szinte sérthetetlen. A szeretet oktalan. Na nem abban az értelemben, hogy butácska. Az inkább a szerelemre jellemző. Ok-talan, tehát nincs oka. Csak úgy, egyszerűen van, létezik, és önnön magából növekszik, gyarapodik. Földi értelemmel hiába is keresnéd. Mi oka is lehet annak, hogy szinte szerelemmel szeretsz egy állatot? Nem tesz érte semmit, csak van. Talán még meg is karmol kedves cicák önfeledt játéka közben. Ezért még nem fogod kevésbé szeretni. Mikor megérzed magadban a szeretet erejét, erős leszel. Nincs az a „veszteség”, amit nem tudnál elviselni. Ezáltal szerénnyé, nyugodt is válsz. Ebben a nyugalomban egyre több mindent át- és beláthatsz. Láthatod az összefüggéseket. Nem okoz gondot beleélni magad mások helyzetébe. Egyre könnyebben engeded meg magadnak a szeretet megbocsátó ajándékát. Nem támogatod a „rosszat” azzal, ha el tudod fogadni, ettől nem kell félned. Mindössze arról van szó, hogy nem botránkozol meg rajta, nem kapaszkodsz belé. Egyszerűen el tudod fogadni, de el is tudod engedni, hisz nem a tiéd. Nem ragaszkodsz hozzá, de nem is taszítod el magadtól. Ezzel megadod számára az esélyt, hogy ő is viszont szerethessen. Azt azonban vedd észre, kitől nem kapsz szeretetet. Tőle nem is várható. Képtelen rá. Figyelmeddel – szereteteddel – azonban teremthetsz. Ennek az esélyét érdemes, mi több fontos meghagynod. Nem tudhatod mikor, kiben generálhat figyelmed szeretetet. Nem biztos, hogy feléd és nem is fontos. Talán egyszer, talán feléd is. A szeretet nem tudni honnan hová tart, csak árad, kifogyhatatlanul. Te is táplálhatod, része és részese is lehetsz. Nem tudod, így nem is érted, miért van az, hogy valakit minden hibája, bűne ellen szeretsz. Magad sem érted miért ajándékoztad meg megértéseddel, figyelmeddel. Még is megtetted. Szereteteddel öltöztetted fel félve reszkető testét (lelkét). Gazdagodott a világ vele, általad. Gyönyörködsz ragyogó – általad adományozott - öltözékében és elönt valami földöntúli érzés. A SZERETET mámora.