AZ ÉN KÖNYVEM 
(ami a Tiéd is lehet/ne)

Előszó
Ez a könyv nekem, tehát neked (is) íródik. Tudom, hogy bajban vagy, érzem, érezlek. Talán ez a könyv segít úrrá lenni a nehézségeiden, könnyebbé tenni a körülmények – mondom a magad- által tönkretett életed. Nem vigaszt akarok nyújtani, arra ott vannak a hasonló cipőben vergődő barátaid. Az igazságot akarom megismertetni veled, magaddal, magadból. Csak az igazság tarthat életben. Közös szomorkodásod, hasonszőrű barátaiddal nem visz előre. Ott tart, jelen nyomorúságodban. Panaszkodhatsz jelen helyzetedért, tromfolhattok egymásra, egyre mélyebbre húzva magatokat, egymást. Bűnként, büntetésként élni az életet lehet, de mi értelme? Irigyelni a kiváltságosnak tartottakat? Valóban ezzel szeretnéd eltölteni az életedet? Szeresd az életedet! Nem kéjelegve, bölcsen! Tanuld meg bölcs derűvel élni! Nem ebből a könyvből, nem tőlem, csak magadtól teheted ezt meg. Magam is magamtól tanultam meg a tiédhez kísértetiesen hasonló nyomorom által. Mindössze üzenek neked, a többit rád bízom, mit kezdesz vele. Segíthet ébredésedben, tisztánlátásodban. Talán, mire a végére érek, megérted saját léted jelentőségét. Ismerd fel –akár általam- saját jelentőségedet! Tudd, hogy kivételes vagy. Nem akarlak sem erről, sem másról meg, - legkevésbé - legyőzni. Mindössze szeretném megmutatni saját utamat idáig. Sem rá, sem lebeszélni nem akarlak arra, hogy kövess. Nem is tudnálak. A könyv vége felé megérted, miért nem lehetséges sem ez, sem az. Attól se fél, hogy megtéríteni, megváltoztatni vágylak. Úgy sem sikerülne. Magamról tudom. Engem sem sikerült – másnak. Igaz, hogy útmutatásokkal, de magamnak kellett megtalálnom magam. Te sem tehetsz mást. Leírom neked/nekem életről vallott gondolataimat. Bízom benne(d), hogy olvasásom alatt eljutsz a felismerésre: vállalhatod – mi több, vállalnod kell – magad, önmagad és mások előtt egyaránt. Bármikor becsukhatsz, ha csend(ed)re vágysz. És újra olvashatod, ha kell néhány gondolat, önmagad megértéséhez vezető utad segítésében.

A "helyes" ima...

 

Egy fiatalember minden nap délben bekukkantott a templom ajtaján és pár másodperccel később már ment is tovább.
Kockás inget és szakadt farmert viselt, mint a többi maga korabeli fiatal.
Papírzacskóban hozta az ebédre szánt két zsömléjét. A plébános gyanakvóan kérdezte, hogy miért jött, mivel manapság már a templomban is lopnak.
- Imádkozni jövök - válaszolta a férfi.
- Imádkozni... Hogy tudsz ilyen gyorsan imádkozni?
- Hát... mindennap benézek a templomba és annyit mondok: "Jézus, Józsi vagyok", aztán elmegyek. Rövid imádság, az igaz, de remélem, hogy az Úr meghallgat.
Néhány nap múlva egy munkahelyi baleset következtében a fiatalembert fájdalmas törésekkel szállították kórházba.
Többen voltak egy szobában. Érkezése teljesen átalakította az osztályt.
Nemsokára az ő szobája lett a folyosó összes betegének találkozóhelye.
Fiatalok és idősek ültek az ágya mellett és ő mindenkire rámosolygott, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
A plébános is eljött meglátogatni és egy nővér kíséretében odament a fiatalember ágyához.
- Azt mondták, hogy nagyon össze vagy törve, mégis vigaszt nyújtasz a többiek számára. Hogy vagy képes erre?
- Annak az embernek köszönhetem ezt, aki minden nap délben eljön hozzám.
Az ápolónő félbeszakította: - De hisz délben soha nem jön senki!
- Ó, dehogyisnem. Mindennap eljön, benéz az ajtón és azt mondja: - Józsi, Jézus vagyok -, és elmegy.

ismeretlen

Kapcsolat

‎

"A kapcsolat egy dolog: ragaszkodunk hozzá. A kapcsolódás viszont: áramlás, mozgás, folyamat. Találkozol valakivel, szeretettel fordulsz felé, mert annyi megosztható szeretet van benned - és minél többet adsz, annál több jut neked. Ha egyszer megértetted a szeretet e különös számtanát: minél többet adsz, annál több lesz neked... Ez teljesen ellentmond azoknak a gazdasági törvényeknek, amelyek a külvilágban működnek. Amint ezt egyszer megértetted, attól a pillanattól fogva, ha több szeretetre és örömre vágysz, egyszerűen adni fogsz. És mindenkire, aki engedi, hogy megoszd vele az örömödet, hálával tekintesz. De ez nem kötelék; ez áramlás, olyan, mint egy folyó.

A folyó elhalad egy fa mellett, ráköszön, táplálja a fát, megöntözi... azután továbbmegy, eltáncol. Nem ragaszkodik a fához. És a fa sem mondja: "Hová mész Házasok vagyunk! Addig nem mehetsz el, amíg nincs meg a válás - vagy legalább egy különélési végzés! Hová mész? És ha tudtad, hogy el fogsz hagyni, miért táncoltál olyan csodálatosan körülöttem? És egyáltalán miért tápláltál a vizeddel? "
Nem, a fa mélységes hálával szórja virágait a folyóra, a folyó pedig továbbhalad. Föltámad a szél, táncol egyet a fa körül, majd eliramlik. És a fa nekiadja az illatát.

Ez a kapcsolódás. Ha az emberiség egyszer felnőtté, éretté válik, ilyen lesz a szeretet: az emberek találkoznak, adnak és továbbmennek, minden birtoklási vágy, minden uralkodó követelés nélkül.
Máskülönben a szeretet csak hatalmi harc..."

-Osho-

A megvilágosodott ember

"A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."

Osho

Szeretet

 
A szeretet nem több, de nem is kevesebb, mint a teljes figyelem! Leginkább szerelmesek között figyelhető meg ez az állapot. Sajnos csak addig, ameddig szerelmük lángol. Minden percüket egymással szeretnék eltölteni. Soha nem akarják egymást elengedni. Igen ám, de az érzés – az a mindent elsöprő, nem tudni honnan érkező, és hová tartó – lassan, de egész biztosan múlni kezd. Talán az addig fenntartott figyelem sem a másikról, hanem sokkal inkább magamról szólt. Most persze sokan ellenkezni kezdenek, hogy ez nem így van! Valóban nem? Ha átgondolod, hogyan is történt, mit miért tettél, talán beismered. Nem nekem, magadnak. Ezért ne legyen bűntudatod egy röpke pillanatra sem. Megtaláltad vágyaid tárgyát, szerelmes lettél és mindent meg akartál tenni érte, de leginkább magadért. Azért, hogy neked jó legyen. Ez azonban „csak” szerelem, de távolról sem szeretet. Nem az, mert múlandó, mint ahogy gondolom, te is megtapasztaltad már. És ha múlik, akkor fáj is. Az egyik, vagy mindkét félnek, nem tudni. Azt sem, hogy mindkettőnek egyformán fáj-e. Vélhetőleg nem. Kissé elkalandoztam. Persze nem messzire, és csak egyfajta szemléltetés céljából. Tehát, a figyelem. Megérteni, elfogadni, figyelni a másikat, másikra, az maga a szeretet. Meglátni, megérezni, szavak nélkül érteni a másikat persze nem könnyű. Ezt a mondatot akár törölhetném is, de nem teszem. Igen is könnyű, ha valóban Szeretem. Amennyiben figyelmem az övé, tudni fogom mikor mi a jó neki. Most csendre vágyik, most szeretne megosztani velem valamit, vagy nézni a kedvenc sorozatát. Türelemmel, a lényeget meglátva szeress! Ne harcolj vele, ha mást akar, mint te! A szeretet nem harc, nem dráma. Nem kellenek hozzá fegyverek. Sem verbálisak, sem valósak. Amennyiben előkerülnek, sebet ejtenek a szereteten. Begyógyulnak ugyan, de a hegek minden hasonló szituációban egyre erősebben sajognak. Aki szeret, erős is lesz, szinte sérthetetlen. A szeretet oktalan. Na nem abban az értelemben, hogy butácska. Az inkább a szerelemre jellemző. Ok-talan, tehát nincs oka. Csak úgy, egyszerűen van, létezik, és önnön magából növekszik, gyarapodik. Földi értelemmel hiába is keresnéd. Mi oka is lehet annak, hogy szinte szerelemmel szeretsz egy állatot? Nem tesz érte semmit, csak van. Talán még meg is karmol kedves cicák önfeledt játéka közben. Ezért még nem fogod kevésbé szeretni. Mikor megérzed magadban a szeretet erejét, erős leszel. Nincs az a „veszteség”, amit nem tudnál elviselni. Ezáltal szerénnyé, nyugodt is válsz. Ebben a nyugalomban egyre több mindent át- és beláthatsz. Láthatod az összefüggéseket. Nem okoz gondot beleélni magad mások helyzetébe. Egyre könnyebben engeded meg magadnak a szeretet megbocsátó ajándékát. Nem támogatod a „rosszat” azzal, ha el tudod fogadni, ettől nem kell félned. Mindössze arról van szó, hogy nem botránkozol meg rajta, nem kapaszkodsz belé. Egyszerűen el tudod fogadni, de el is tudod engedni, hisz nem a tiéd. Nem ragaszkodsz hozzá, de nem is taszítod el magadtól. Ezzel megadod számára az esélyt, hogy ő is viszont szerethessen. Azt azonban vedd észre, kitől nem kapsz szeretetet. Tőle nem is várható. Képtelen rá. Figyelmeddel – szereteteddel – azonban teremthetsz. Ennek az esélyét érdemes, mi több fontos meghagynod. Nem tudhatod mikor, kiben generálhat figyelmed szeretetet. Nem biztos, hogy feléd és nem is fontos. Talán egyszer, talán feléd is. A szeretet nem tudni honnan hová tart, csak árad, kifogyhatatlanul. Te is táplálhatod, része és részese is lehetsz. Nem tudod, így nem is érted, miért van az, hogy valakit minden hibája, bűne ellen szeretsz. Magad sem érted miért ajándékoztad meg megértéseddel, figyelmeddel. Még is megtetted. Szereteteddel öltöztetted fel félve reszkető testét (lelkét). Gazdagodott a világ vele, általad. Gyönyörködsz ragyogó – általad adományozott - öltözékében és elönt valami földöntúli érzés. A SZERETET mámora.

Még akkor is..

 
Emberek, féltek a pokoltól? Ugyan már, ez a világ már a pokol! Hazugság, kétszínűség, ármánykodás, átverés, talpnyalás, kihasználás, rosszakarók és átkozódók, irigykedők és energiavámpírok. Emberek, én már tudom. Ezért lógok ki a sorból, ezért utálom ezt a világot, mert én más vagyok. Nem fogok beállni a sorba, inkább támadjatok. Nem leszek rossz, inkább csendben tűröm el. Nem fogok miattatok, gyenge akaratú emberek miatt elkárhozni, inkább haljak meg tiszta lélekkel. Bajod van velem, akkor az igazság ellen mész. Gyűlölsz, akkor a szeretetet veted meg. Kibeszélsz, akkor irigykedsz a tiszta lelkemre. Félsz a tanácsaimtól, akkor a hitedtől félsz. Emberek, én én vagyok. És a magam útját járom. A szeretet, a tisztelet, a becsület, a hit, a bizalom, a kedvesség és a jóság világa él bennem. Felvállalom és hiszek benne. Tudom, hogy így leszek a legerősebb ember ebben a pokoli világban, még akkor is, ha egy szál magam maradok!

Gyűlölet

 
Próbálj meg annak a fejével gondolkodni, akiről sejted, tudod, hogy gyűlöl téged! Ugyan mi a baja veled? Csupán az a tény, hogy VAGY, hogy egyáltalán LÉTEZEL! Nem problémája van veled, hanem gyűlöl, úgy, ahogy vagy. Nem csak téged. Mindenki mást is, aki olyan, mint te vagy. Mindegy, hogyan viselkedsz, nem tud/na szeretni semmiképp. Nem hisz neked, bármit is mondasz. A világban minden rosszat tőled és a hozzád hasonlókhoz köt. Irigyel mindent, amit birtokolsz, amilyen vagy. Főleg azt, amilyen vagy, mert ha ő is olyan lenne, megteremthetné mindazt, amit a tiednek hisz. Ha megátalkodottan, „meggyőződéssel” gyűlöl, akár potenciális gyilkosod is lehet. Valószínű, hogy csak azért nem ölt még meg, mert fél a törvénytől. Nem az „égitől”, – azt nem is érti szegény – hanem a földitől. Ha nem tiltanák törvények, már rég nem élnél. Nem csak te, hanem a hozzád hasonlók sem. A gyűlölködők addig ölnének, ameddig meg nem állítaná őket valaki, vagy valami. Mivel megértésre nem számíthatunk tőle, s a spontán megvilágosodásuk is ritka, a valami csak a halál lehet. Nem a gyűlöleté, hanem a gyűlölködőé. A gyűlölködő ember nehezen besorolható. Nem egészen állat, – hiszen az állat nem meggyőződéses gyűlöletből öl – de nem is egészen ember. Nem ismeri a lét „rendjét”, kirekesztette magát, és a „nemlét” oldalát választotta. Talán nem is választotta, ezzel a feladattal érkezett közénk. Képzeletében az jelenik meg, hogy ha te, és a hozzád hasonlók nem lennének olyanok, amilyenek, neki (vagy talán mindenkinek) jobb lenne. Ez a gondolat élteti, vagy felőrli. Ölni fog, vagy lassú kínhalált halni. Megátalkodott, így nem is akar kegyet gyakorolni. Nem neked/nektek, még saját magának sem. Önpusztító életével lassan öli meg magát. Mivel ember, így tudatosan cselekszik! Tettére tehát nincs mentsége. Ha másképp nem, legalább képzeletében megöl. Téged, vagy önmagát benned. A megátalkodott embernek nincs kiút. Nem keresi, hisz megátalkodottsága meggátolja. Az élet ellensége nem az ember. Az ember képes a megbocsátásra. A gyűlölet erre képtelen. Ismerd fel a másikban, hogy nem az ember az, aki gyűlöl téged. Aki gyűlöl, az maga a „gyűlölet”, mint megmagyarázhatatlan érzés. A gyűlölet sötét. Ragaszkodik rögeszméjéhez, akkor is, ha tudja, - hiszen tudatos, emberszerű - hogy ezzel neked, vagy másoknak árt. Nem tud és nem is akar megbocsátani. Maga sem tudja miért, de sötét akar maradni. Akarhatná persze azt is, hogy megismerjen, de ő nem akar. Benne a szeretet átfordult saját ellentétébe. Ne pusztítsd el, mert az által csak szaporítod a téged gyűlölők számát! Szemükben te leszel a gyilkos. A gyűlölködő ember veszedelmes, ne provokáld! Lásd meg benne inkább a szerencsétlen lelket! Szerencsétlen, hiszen nem tud szeretni. Szeretet helyett – ami, mint tudjuk mi „szeretni tudók”, belső „hőt” termel – izzó gyűlöletében melegszik. Izzik, és még is fázik. Megeshet, hogy aki gyűlöl téged, az nem egy idegen. Valamelyik ismerősöd, testvéred, gyermeked, vagy az anyád. Ha a szemedbe is mondja, mennyire gyűlöl, az fájdalmas, de ez a „jobbik” eset. Legtöbbször azonban titkolja, évekig hordozza, érleli veled szembeni indulatát. Tragikus dolog, ha arra ébredsz rá, hogy legnagyobb ellenségeddel laksz egy fedél alatt. Nekiszegezed a kérdést, „valóban gyűlölsz engem?” Tiltakozása elbizonytalanít. Bűntudatot érzel, mert megvádoltad. Most már nem csak a gyanú, hanem bűntudatod is mardossa érző lelkedet. Valamin érdemes egy kicsit elgondolkodni. Kit is tartunk általában ellenségünknek? Legtöbbször azt/azokat, akiket mi magunk nem kedvelünk. Ha valaki váltig tagadja, – gyanúd ellenére - hogy nem szeret téged, mi több ajándékokkal is elhalmoz szeretetének bizonyítékaként, nehéz mit tenni. Minden igyekezete ellenére mindenki tudja, – persze rajtad kívül, hisz mindig te tudod meg utoljára – hogy szívből utál. Ha azonban a szemedbe mondja, hogy gyűlöl és mindent megtesz életed megkeserítéséért, - bár úgy tűnik – a helyzet nem súlyos. Ő még megbánhatja mindazt, amit mond és tesz. Ha így beszél veled, – testvérével, gyerekével, szülőjével, párjával – nagyon szenved. Dühös szavai ellenére, valójában szeretetért kiált. Beteg a lelke, ezt akarja neked mondani, de te nem veszed ezt észre. Figyelj rá, mit mond valójában neked. Feléd irányuló gyűlölete legalább annyira a te problémád, mint az övé. Nem figyeltél eléggé, nem vetted észre, mikor kezdődött. Felelős vagy – ha másért nem is –figyelmetlenségedért. Nem ismerted fel vélt, vagy valós sérelmét, amit meggyőződése szerint te követtél el ellene. Hazudtál, csaltál, véletlen, vagy készakarva „elfelejtettél” valamit, ami számára fontos volt. Ezzel el is vetetted magját a most „termésének”. Türelmes önvizsgálattal eljuthatsz a mag elvetéséig. Mikor történt az első tisztázatlan félre, vagy meg nem értés. Ez azonban hosszú ideig tarthat. Ne üss vissza, ne hadakozz vele, de még magaddal sem! Ne magad sajnál, hanem a téged gyűlölőt szánd! Menj elébe, öleld át és nyugtasd meg! Felismerted, hogy valójában nem gyűlöl téged, hanem szeretetedért kiált. Segíts rajta, kérdezd meg tehetsz-e valamit érte! Megteheted, nem te haragszol rá. Bocsánatot is kérhetsz vélt, vagy valós „bűneidért”. Részint mert már felismerted, másrészt mert tudod, hogy kegyed által enyhül fájdalma. Akár „önző érdekből” is cselekedhetsz, mert a megbocsátás isteni dolog. Borzasztó érzés lehet gyűlölni egy közeli hozzátartozót valamiért, vagy talán a semmiért. Amennyiben már az ellenséged, nem kér a segítségedből. Azt sem tudja, hogyan tehetnél érte valamit, hogy szűnjön feléd irányuló gyűlölete. Mivel gyűlöl, ellenségének is tekint. Már nem tud veled őszintén beszélni. Mivel megátalkodott, már nem tud veled nem rosszat tenni. Önmagát ítéli kínlódásra. Bár fel nem ismeri, lelke mélyén érzi, hogy amit tesz az nem „jó”. Saját ítélőszéke alatt van. „Hogyan gyűlölheti azt, akit szeretnie kéne?” Hagyd ilyenkor magára, ha ő nem hagy ott téged! Menj el önként, szabadon, hiszen szabad vagy. Felismerésed, megértésed, elengedésed tesz azzá. Bocsáss meg magadnak, és neki is! Keresd a nyugalmat és a békét! Tetteidért te vagy a felelős, ezáltal uralhatod is a helyzetet. Amennyiben nem akar már veled menni, hagyd magára! Viszont ha menni akar, de nem tud, ne hagyd magára! Magaddal csak abban az esetben vidd, ha az által helyzete nem lesz rosszabb annál, mint ha magára hagynád. Ha hagytad magad elárulni – esetleg többször is – az a te hibád, hisz nem vetted észre. Nem figyeltél rá eléggé. Talán mert benned sem volt felé elegendő szeretet. A szeretet teljes figyelem. A gyűlölet a szeretet pótlékaként jelenik meg egy családban. Abban jelenik meg, aki képtelen elfogadni, és megtapasztalni sem hajlandó azt. Nem illendőségből szeretjük családunkat, nem is ember alkotta erkölcsi normáknak engedelmeskedve. Azért szeretjük, mert megtanítottak rá. Ha nem szeretett az apád, ugyan mit várhatott volna tőled? Még nincs minden veszve, meggyógyulhat. Egyetlen lehetséges „gyógyszere” van. A szeretet, a fény, ami a sötét ellenpólusa. Ha menned kell, menj! Szeresd távolról, és várd, hogy hazatérjen, mint a tékozló fiú!

Stn

Lázadj fel!

 
Lázadj fel! Nem minden és mindenki, netán az egész világ, hanem csak magad ellen! Ez a lázadás elhozza neked saját felismerésedet, miszerint: Amennyiben továbbra is úgy viselkedsz, mint eddig, - biztosan tudd, hogy nyomorult állapotod megváltoztatásához – az bizony kevés lesz. Ismerd fel, hogy valójában több vagy, mint amit eddig hittél magadról! Amennyiben ezt elszalasztod, nem csak magadat, hanem mindenki mást is becsapsz. Elárulod, megtagadod magadban a magad (a magot), aki valójában vagy.

Pszichotronika

E módszer megismeréséért ismét csak kedves Mária barátomnak tartozok köszönettel. Ő hívta fel rá kereső, ám néha elkalandozó figyelmemet.

Csontos Vilmos nevéhez köthető módszer, ami feltételez egyfajta „Istenhitet”.

E módszer 6 fokozatát végeztem el a mester tanfolyamain. 

Ez a furcsa elnevezés egy gyógyító technikát takar. Mégpedig egy olyan technikáét, amely nagy felkészültséget igényel. Nem mintha a többihez nem kellene tudni. Itt azonban egész másról van szó. 

Ennek a módszernek az alkalmazásához már egy bizonyos szintű energetikai beavatás történik. Ezt a beavatást természetesen nem a fizikai, hanem annál egy magasabb frekvencián rezgő testbe „égetik” be. Itt helyezik fel azokat a szimbólumokat, amelynek hatására az erők megmozdulnak. Szeretném eloszlatni azt a téves elgondolást, hogy azért, mert egy folyamatot nagyon pontosan, szépen, tagoltan elmondok, akkor beindulnak a gyógyulási folyamatok. Nem, erről szó sincs. 

A módszer alkalmazásához ismerni kell a szellemvilág bizonyos működéseit is. Ennek hiányában csak az időnket töltjük, és nem történik semmi. Egyébként pedig nagyon sok olyan betegséget lehet általa elmulasztani, amivel az orvostudomány semmit sem tud kezdeni. Ehhez azonban, mint minden máshoz gyakorlati ismereteket kell szerezni. Hisz hiába megyünk gondolatban biciklitúrára, ha a valóságban nincs biciklink, na meg még sosem ültünk rajta. A gyakorlás megdöbbentő eredményeket tud produkálni. Amikor valaki megismeri a működéseket, akkor már csak az intuícióját kell formába önteni. 

A szellemsebészet egy olyan gyógyítási lehetőség, amely a „hit” által, egy beavatott szellemsebész irányításával, szellemi síkon végzett beavatkozás. A szellemsebészethez nem valamilyen valláshoz kötődő hit kell, csupán egyszerű istenhit. Tehát aki gyógyulni akar, annak valamiféle Istenben kell hinnie. A pszí sebészek szellemi síkon végzik a gyógyítást. A szellemi síkon végzett gyógyításból, - ellentétben a főleg a Fülöp-szigeteken és Brazíliában gyakorolt „pszichés sebészettel” - semmilyen vizuális gyógyítási tevékenység nem jelenik meg. A szellemsebész mester nem is ér a "betegéhez".

Alaptézis: Nincs gyógyíthatatlan betegség csak olyan ember, akit nem lehet meggyógyítani.                                                                                                                                                      

Jelgyógyászat

Egy szép napon kedves barátom Mária hívott, hogy Bogumil tart előadást Szolnokon. Nem sokat tudtam addig Balog Gyuláról, de az elmondás alapján érdekesnek ígérkezett az előadás, így hát elmentem. Valóban érdekes információkat hallottunk a gyógyítás lehetséges módszeréről. Rövid időn belül tanfolyamot tartott városunkban, természetesen résztvevője voltam. Megismertük hogyan hatnak a jelek a rezgésekre, mi a szerepe az Y-nak, a szinusznak, vízszintes és párhuzamos vonalaknak. Az ADÓ jelen van körülöttünk, hogy melyik „adást” szeretnénk beállítani, azt nekünk kell eldönteni a megfelelő jellel. Talán ahhoz hasonlíthatnánk amikor „behangoljuk” rádiónkat a kedvenc adónk frekvenciájára. Hihetetlennek tűnhet a mostani tudásunk alapján, de kérdezem én: Ki tudja megfognia rádióhullámokat? Ugyanakkor ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy rádiót hallgatunk, televíziót nézünk, mobiltelefont használunk, és nem különösen mélyedünk el ezen eszközök működési elvében. Egyszerűen elfogadjuk, hogy van. El/befogadtam a tanult jelek működését és eredményeinek lehetőségét. A gyakorlat „bizonyította” is az elmélet működését.

Beavatás

 A két nap egy „beavatással” zárult, ami örök élmény maradt számomra. Abból gondoltam (ma már tudom), hogy valami változás ment végbe bennem, hogy családom igen furcsán nézett rám és kutyusom valami megmagyarázhatatlan okból nem rohant elém üdvözölni, hanem bebújt az étkező asztal alá érkezésemkor.

Gyakoroltam, tanultam, olvastam a kapcsolódó könyveket, és készültem a folytatásra. Egy év leforgása alatt végeztem el a kettes, majd a mesteri fokozatot, és végül tanárrá lettem. Faltam az ezoterikus könyveket, egy ideig, mert feltűnt, hogy mindenki egy kicsit másképp látja. Volt, hogy szinte 180 fokos ellentéttel találkoztam két könyv szerzőjétől ugyan abban a témában. Már éppen azon voltam, hogy könyveim tüzén főzök egy jó halászlét bográcsban, de meggondoltam. Hisz nem a könyv a „hibás”. Mindez kellet a felébredésemhez. Nem elég a lexikális ismeret, ha nem válik valódi tudássá. Tanfolyamokat tartottam, „kezeltem” ismerőseimet, barátaimat és a visszajelzések alapján működött a „rendszer”. Akár elégedett is lehettem volna, ám többet akartam tudni. Beiratkoztam egy természettudományi főiskolára. Széles, átfogó ismereteket ajánlottak. Fél év előadás, jegyzetelés, gyakorlatok, messziről jött „híres” előadók hallgatása gyenge szinkrontolmáccsal. Egyszer, az akkor 8 éves kislányom kért, had jöjjön el velem. Ha akarod, persze. A nap harmadik órájában megszólalt az addig elmélyülten rajzolgató, de azért fülelő gyermekem: - Apa, ez a férfi arról beszél, amit te tanítottál nekünk Reikin. –  Ettől a naptól nem mentem többé. Nem tartottam magaménak.  Az ismeret már meg volt, tapasztalássá, élménnyé, gyakorlattá kellett tennem.