Szeretet

 
A szeretet nem több, de nem is kevesebb, mint a teljes figyelem! Leginkább szerelmesek között figyelhető meg ez az állapot. Sajnos csak addig, ameddig szerelmük lángol. Minden percüket egymással szeretnék eltölteni. Soha nem akarják egymást elengedni. Igen ám, de az érzés – az a mindent elsöprő, nem tudni honnan érkező, és hová tartó – lassan, de egész biztosan múlni kezd. Talán az addig fenntartott figyelem sem a másikról, hanem sokkal inkább magamról szólt. Most persze sokan ellenkezni kezdenek, hogy ez nem így van! Valóban nem? Ha átgondolod, hogyan is történt, mit miért tettél, talán beismered. Nem nekem, magadnak. Ezért ne legyen bűntudatod egy röpke pillanatra sem. Megtaláltad vágyaid tárgyát, szerelmes lettél és mindent meg akartál tenni érte, de leginkább magadért. Azért, hogy neked jó legyen. Ez azonban „csak” szerelem, de távolról sem szeretet. Nem az, mert múlandó, mint ahogy gondolom, te is megtapasztaltad már. És ha múlik, akkor fáj is. Az egyik, vagy mindkét félnek, nem tudni. Azt sem, hogy mindkettőnek egyformán fáj-e. Vélhetőleg nem. Kissé elkalandoztam. Persze nem messzire, és csak egyfajta szemléltetés céljából. Tehát, a figyelem. Megérteni, elfogadni, figyelni a másikat, másikra, az maga a szeretet. Meglátni, megérezni, szavak nélkül érteni a másikat persze nem könnyű. Ezt a mondatot akár törölhetném is, de nem teszem. Igen is könnyű, ha valóban Szeretem. Amennyiben figyelmem az övé, tudni fogom mikor mi a jó neki. Most csendre vágyik, most szeretne megosztani velem valamit, vagy nézni a kedvenc sorozatát. Türelemmel, a lényeget meglátva szeress! Ne harcolj vele, ha mást akar, mint te! A szeretet nem harc, nem dráma. Nem kellenek hozzá fegyverek. Sem verbálisak, sem valósak. Amennyiben előkerülnek, sebet ejtenek a szereteten. Begyógyulnak ugyan, de a hegek minden hasonló szituációban egyre erősebben sajognak. Aki szeret, erős is lesz, szinte sérthetetlen. A szeretet oktalan. Na nem abban az értelemben, hogy butácska. Az inkább a szerelemre jellemző. Ok-talan, tehát nincs oka. Csak úgy, egyszerűen van, létezik, és önnön magából növekszik, gyarapodik. Földi értelemmel hiába is keresnéd. Mi oka is lehet annak, hogy szinte szerelemmel szeretsz egy állatot? Nem tesz érte semmit, csak van. Talán még meg is karmol kedves cicák önfeledt játéka közben. Ezért még nem fogod kevésbé szeretni. Mikor megérzed magadban a szeretet erejét, erős leszel. Nincs az a „veszteség”, amit nem tudnál elviselni. Ezáltal szerénnyé, nyugodt is válsz. Ebben a nyugalomban egyre több mindent át- és beláthatsz. Láthatod az összefüggéseket. Nem okoz gondot beleélni magad mások helyzetébe. Egyre könnyebben engeded meg magadnak a szeretet megbocsátó ajándékát. Nem támogatod a „rosszat” azzal, ha el tudod fogadni, ettől nem kell félned. Mindössze arról van szó, hogy nem botránkozol meg rajta, nem kapaszkodsz belé. Egyszerűen el tudod fogadni, de el is tudod engedni, hisz nem a tiéd. Nem ragaszkodsz hozzá, de nem is taszítod el magadtól. Ezzel megadod számára az esélyt, hogy ő is viszont szerethessen. Azt azonban vedd észre, kitől nem kapsz szeretetet. Tőle nem is várható. Képtelen rá. Figyelmeddel – szereteteddel – azonban teremthetsz. Ennek az esélyét érdemes, mi több fontos meghagynod. Nem tudhatod mikor, kiben generálhat figyelmed szeretetet. Nem biztos, hogy feléd és nem is fontos. Talán egyszer, talán feléd is. A szeretet nem tudni honnan hová tart, csak árad, kifogyhatatlanul. Te is táplálhatod, része és részese is lehetsz. Nem tudod, így nem is érted, miért van az, hogy valakit minden hibája, bűne ellen szeretsz. Magad sem érted miért ajándékoztad meg megértéseddel, figyelmeddel. Még is megtetted. Szereteteddel öltöztetted fel félve reszkető testét (lelkét). Gazdagodott a világ vele, általad. Gyönyörködsz ragyogó – általad adományozott - öltözékében és elönt valami földöntúli érzés. A SZERETET mámora.